http://www.biztonsagpolitika.hu/?id=16&aid=814&title=a-bioterrorizmus-jelentette-fenyegetes-egeszsegugyi-kihivasai-es-magyarorszag-felkeszultsege
A második világháborút, illetve a hidegháborút követően, különösen az utóbbi két évtizedben előtérbe került az aszimmetrikus hadviselés és a globális fenyegetettséggé terjedő terrorizmus elleni hadviselés, illetve a terrorcselekmények következményeinek felszámolására való felkészülés. Különösen oda kell figyelnünk erre a kérdésre, mert az Európai Unió polgárai szemében a terrorizmus az egyik legfontosabb kihívás, amellyel napjainkban szembe kell nézni. (Lásd például az Eurobarometer EU-ra vonatkozó közvélemény-kutatását: http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/eb/eb64/eb64_en.pdf illetve http://ec.europa.eu/public_opinion/cf/subquestion_en.cfm)
Súlyos gondot jelent, hogy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) adatai szerint a terroristák által harci eszközként bevethető, mesterségesen kifejlesztett vírusok és baktériumok jelenleg a legolcsóbb tömegpusztító fegyverek, melyek alkalmazásuk esetén tömeges fertőző megbetegedéseket, vagy járványokat okozhatnak.
Mindez komoly veszélyt jelent abban a tekintetben is, hogy az átlagosnál csak kicsit jobban felszerelt konyhában néhány elemi mikrobiológiai ismerettel rendelkező egyén már képes lehet légi úton terjedő mikroorganizmusok tömeges előállítására.
Az ilyen légi úton terjedő mikroorganizmusok már csak azért is jelentenek kiemelt kockázatot, mert már egy, az Amerikai Egyesült Államokban 1943-ban végzett ún. füstfátyol-szoba kísérletsorozat igazolta, hogy a fertőzés legkönnyebben a légzőszerveken keresztül jut az emberi szervezetbe, ebből kifolyólag a biológiai fegyverekben alkalmazott „hatóanyagok” legtöbbje a levegővel jut a szervezetbe.
A legutóbbi biztonsági elemzések szerint (az Információs Hivatal illetve a Nemzetbiztonsági Hivatal elemzései) Magyarország nem tartozik a terroristák által különösebben fenyegetett országok közé, azonban a potenciális veszélyeztetettséggel arányos felkészülés indokolt és szükséges. Mind a NATO, mind az EU egyaránt szorgalmazza a tagországoknak a radiológiai, biológiai és vegyi fenyegetettségekre való válaszadási képességeinek fejlesztését.
A különböző terroristacsoportok fegyvertára a hagyományos fegyvereknél, robbanószereknél sokszorta veszélyesebb biológiai, vegyi és radiológiai fegyvereket is tartalmaz, tartalmazhat, amelyek a hagyományos fegyverek árának töredékéből, lényegesen kisebb technológiai háttérrel és szaktudással szinte házilagosan is nagy tömegben előállíthatók.
Mindannak ellenére, hogy hazánk kevésbé fenyegetett, mint szövetségesei, a különféle terrorista csoportok egyre inkább biológiai, vegyi és radiológiai fegyverek megszerzésére és alkalmazására törekednek, illetve az ehhez szükséges technológia megszerzését tűzték ki célul. Mindazonáltal a rendelkezésre álló adatok azt támasztják alá, hogy a biológiai fegyverként felhasználható anyagokhoz való hozzáférés realitása kisebb, mint egy esetleges vegyi támadás előkészítéséé, bár ez utóbbi hatósugara lényegesen szerényebb, s így a terroristák célrendszere szempontjából kevésbé vonzó.[]
Egy 2005-ös nemzetbiztonsági tájékoztató szerint például a már említett himlővírusból csak két helyen található a világban (USA és Oroszország) vakcina előállítására alkalmas vírusminta, holott például Észak-Korea is rendelkezik, rendelkezhet illegális vírustenyészettel. Nem nehéz tehát elképzelni, hogy – tekintve az országok, így hazánk kisszámú himlőoltás készletére – egy mesterségesen elindított himlő-járvány milyen kockázatokkal járna.
Legalább ilyen veszélyes az a tény, hogy az ismert kórokozókon kívül sok egyéb virológiai anyag tenyésztése, vizsgálata folyik a világban, sokszor nagyipari méretben. Csak egyetlen példát említve: az orosz Biopreparat nevű kutatóintézetben, illetve koordinálásban folytatott katonai program során 1992-ig mintegy 30 ezer biológust és vegyészt foglalkoztatott, akik jelenlegi foglalkoztatottsága igencsak kérdéses. A cég kutatóegységeiben genetikai beavatkozással módosított fertőző mikroorganizmusok előállításával kísérleteztek – igencsak sikeresen. A kutatások során sikerült az Ebola genetikai anyagát más mikro-anyagokra átvinniük, így elméletileg lehetővé vált egy olyan kórokozó előállítása is, amely a roppant veszélyes, hagyományosan vér útján terjedő Ebolánál is gyorsabban szaporodik, és akár helikopterről vagy alacsonyan szálló repülőgépről juttatható el a célterületre.
A veszély tehát adott. A kérdés az, hogy milyen válasszal készülünk. Egy esetlegesen bekövetkező terrorcselekmény egészségügyi következményeinek felszámolása a katasztrófa egészségügyi felkészülés részét képezi, melyet a következőkben bemutatunk.
A védekezés, következmény-felszámolás alapja a megfelelő informáltság. A 10/2005. (IV. 12.) EüM rendelet a rendkívüli eseményekkel, katasztrófákkal kapcsolatos bejelentés és adatközlés rendjéről előírja minden egészségügyi szolgáltató számára, hogy szóban haladéktalanul, majd 2 órán belül írásban is értesítse az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (a továbbiakban ÁNTSZ) területileg illetékes szervét (kistérségi, kerületi intézetek), az általa észlelt halmozott fertőző megbetegedésekről, amelyek esetében valószínűsíthető, hogy biológiai fegyvernek is alkalmas kórokozó okozta a megbetegedést, illetve a megbetegedés szándékossága – terrorizmus – fennállhat.
A helyi jelentést az ÁNTSZ regionális intézete az Országos Tisztiorvosi Hivatalnak adja tovább, amely pedig az Egészségügyi Minisztériumot értesíti. A minisztérium – amennyiben az esemény súlyossága indokolja – tájékoztatás, illetve kormányzati intézkedés céljából jelenti azt a 2008-ban létrehozott Kormányügyelet részére. (Természetesen állandó ügyelettel rendelkezik az Országos Vérellátó Szolgálat (OVSZ), illetve az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet is. Az Országos Mentőszolgálat pedig alaprendeltetéséből adódóan érhető el a nap bármely percében.) A jelentési kötelezettség mellett természetesen minden szint megteszi a kompetenciájába tartozó intézkedéseket is.
Az Európai Uniónak köszönhetően hazánk és a többi tagállam – a következmény-felszámolást, reagálást segítve – kapcsolatban áll egymással, melynek csatornáit az úgynevezett RAS-ek (Rapid Alert System), azaz gyorsriasztási rendszerek jelentik. Külön RAS, riasztási rendszer létezik többek között a fertőző betegségek, a biológiai, vegyi, illetve az élelmiszert, élelmiszer-láncot érintő fenyegetések ellen. E rendszereknek köszönhetően Magyarország időben kap – illetve küld – információt egy külföldről érkező, vagy hazánkból induló fenyegető fertőző megbetegedésről. Mindez természetesen a gyors reagálás alapját jelenti.
Az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadást, illetve az „antraxos levelek” jelentette fenyegetés hatására az Európai Unióban létrehozott Egészségügyi Biztonsági Bizottság (Health Security Committee – HSC) feladata a folyamatos tájékozódás a tagállamok és környezetük járványügyi, vegyi és nukleáris biztonságát fenyegető – elsősorban terrorcselekményekkel kapcsolatos – eseményekről, valamint a tagállamok azonnali tájékoztatása.
Az információáramlás érdekében a HSC koordinálásában működik a RAS-BICHAT (Rapid Alert System – Biological Chemcial Agent Attacks, Gyorsriasztási rendszer – biológiai, vegyi ágens támadások) gyorsreagálási rendszert, melyen át a tagországok – minősített adatok átvételére kijelölt – képviselői és egészségügyi kontaktpontjai időben megkapják a szükséges információkat.
A RAS-BICHAT elsődleges célja a biológiai ágensekkel kapcsolatos jelentés – azon belül is a terrorizmusra koncentrálva. E rendszer mintájára – egyelőre csak tervek szintjén – RAS-CHEM rendszer létrehozására történtek lépések, amivel a biológiai és kémiai riasztási hálózatok szétválasztása történhetne meg.
A RAS-BICHAT-nál magasabb hatáskörű gyorsreagálási rendszer az EWRS (Early Warning and Response System – Korai Figyelmeztető és Riasztási Rendszer), amely kimondottan a fertőző betegségek jelentésére szolgál. E rendszer magasabb hatásköre abból ered, hogy uniós jogszabály (2119/ 98/EC) írja elő. Ennek köszönhetően a tagállamok minden, a rendeletben szereplő betegségről, illetve gyanús eredetű, vagy határokon átnyúló esetről tájékoztatást adnak.
A reagáláshoz szükséges információ nem csupán az egészségügyi intézményektől, háziorvosoktól, illetve a jelentőrendszerekből származik, hanem különféle mobil felderítő egységektől is, melyek általában a (rész)területért felelős intézmény gondnoksága alatt működnek.
Az Országos Epidemiológiai Központban (OEK) 2004-ben létrehoztak egy speciális mobil járványügyi felderítő csoport, amely felszereltségénél fogva alkalmas a különösen veszélyes kórokozók helyszíni mintavételezésére, az alapvető vizsgálatok elvégzésére, a kárhely előzetes behatárolására, és a személyi mentesítésre. Szintén az OEK működteti e speciális felderítő csoport által begyűjtött minták elemzésére alkalmas BSL 3-4 fokozatú, magas biztonsági szintű mikrobiológiai laboratóriumot.
Az Országos Közegészségügyi Intézet korábban kialakított és az Országos Munkaegészségügyi és Foglakozás-egészségügyi Intézet (OMFI) állományába helyezett egy terepjáró gépkocsira telepített Mobil Toxikológiai Egységet, amely a vegyi veszélyhelyzetek, rendkívüli események helyszíni vizsgálatára, a vegyi anyagok beazonosítására alkalmas felszereléssel rendelkezett. Ez az egység a foglalkozás-egészségügyi feladatok átadásával az OMFI-val együtt az Országos Munkavédelmi Főfelügyelőséghez került.
Az OMMF-nek nem feladata a vegyi katasztrófahelyzetekre való reagálás, az egészségügyi tárca pedig elveszítette a vegyi felderítő, gyorsreagáló képességét.
Talált vagy lefoglalt sugárzó anyagok helyszíni vizsgálatához, továbbá a sugárszennyezettség felderítéséhez az Országos Sugárbiológiai és Sugáregészségügyi Kutató Intézet (OSSKI) működteti az e célra felszerelt gépkocsival rendelkező bármely időpontban riasztható Sugáregészségügyi Készenléti Szolgálatot.
Az információszerzést illetve a jelentéstételt követő lépés a reagálás során a beteg ellátása. A katasztrófa-egészségügyi ellátás alapvetően a működő egészségügyi ellátó rendszerre, illetve a rendelkezésre álló tartalékokra épül (melyet mintegy harmadik pillérként a felkészülés, szervezés, tervezés és jogalkotás egészít ki).
A 29/2000. (X. 30.) EüM rendelet előírásai alapján minden kórháznak és szakorvosi rendelőintézetnek van katasztrófa terve. Ez egy egymással összefüggő tizenkét modulból álló tervrendszer, amelyből a kialakult helyzetnek megfelelő csoportosítású tervcsomagok kerülhetnek alkalmazásra. Természetesen az intézmények katasztrófa terveiket rendszeresen aktualizálják. A tervek elkészítésében az ÁNTSZ nyújt szakmai segítséget.
A kórházak a váratlanul tömegesen jelentkező sérültek, vegyi sérültek vagy fertőző betegek ellátása érdekében – első lépésként – csak a sürgős esetekre vagy az adott rendkívüli esemény, katasztrófa sérültjeire korlátozzák a betegfelvételt.
A következő lépésként néhány órán belül végrehajtják az ágyfelszabadítást, azon betegek soron kívüli hazabocsátását, akiknek az állapota nem feltétlenül indokolja a kórházi tartózkodást. A hazaszállításokhoz igénybe vehetők a különböző betegszállító szervezetek is (A mentés és a betegszállítás teljes különválasztását követően a naponta szolgálatban lévő OMSZ mentő-gépkocsik száma 778-ra csökkent, ugyanakkor a betegszállító vállalkozások száma 45-ről közel nyolcvanra, járműveik száma 240-ről mintegy 440-re növekedett. 2009. február 15.)
További ágykapacitás biztosítható, ha azokat az osztályokat, amelyeken egyébként műtéteket is végeznek, így az ortopédiát, a szájsebészetet, a nőgyógyászatot, az urológiát, a fül-orr-gégészetet, a szemészetet átmenetileg a sérültek ellátására profilírozzák át.
A szabad ágykapacitások felmérésében, az igény-kielégítés tervezésében az egyelőre csak a Közép-Magyarországi Régióban működő Központi Ágynyilvántartó (KÁNY) is fontos szerepet tölt be.
A kórházi katasztrófa tervekben a fertőzőbeteg ellátást külön kell tervezni, amely az influenza pandémiára való felkészülés miatt kiemelten kezelt feladat.
A kiemelten veszélyes kórokozók által fertőzött betegek ellátásra jelenleg a Fővárosi Szent István Kórház külső telephelylét képező Szent László Kórház rendelkezik egy erre alkalmas izolációs kórteremmel. A későbbiekben indokolt lenne az ilyen speciális kapacitás bővítése, illetve régiónkénti kialakítása.
Szintén külön kel tervezni a mérgezettek ellátását, a toxikológiai ellátásra való átprofilírozást és a vegyi sérültek mentesítését.
A belgyógyászati osztályok vegyi sérültek ellátására való átprofilírozásával megfelelő számú ágy biztosítható, de az alapfeladatként működő toxikológiai, baleseti, belgyógyászati kapacitás gyakorlatilag az átlagos esetszámú mérgezéses esetek ellátására elegendő, egy tömeges mérgezésekkel járó vegyi katasztrófa vagy terrorcselekmény esetén gondot jelentene a toxikológiai ellátásban jártas orvosok és ápolószemélyzet hiánya. (Mindezt mi sem igazolja jobban, mint a számos, hosszú ideje betöltetlen álláshely, illetve álláshirdetés.)
Az orvostudományi egyetemek részéről a toxikológiai szakképzés valamilyen formájának beindítása szükséges lenne, mert elegendő szakorvos nélkül a szűkös toxikológiai ellátó képesség nem fejleszthető úgy, hogy szükség esetén legalább régiónként legyen szakmailag jól felkészült toxikológus team, amely egy vegyi katasztrófa helyzetben a betegellátás mellett szakmai támogatást nyújthatna a tömeges vegyi sérültek ellátását végző többi intézmény részére.
Jelenleg előkészítés alatt áll a vegyi sérült ellátással kapcsolatos miniszteri rendelet, a szakmai kollégiumokról szóló miniszteri rendelet pedig az Oxyológiai-sürgősségi, honvéd- és katasztrófa-orvostani Szakmai Kollégiumon belül toxikológiai szakcsoport megalakítást írja elő a szakterület fejlesztésének elősegítése érdekében.
A sugársérültek ellátásának kórházi hátterét az atomtörvény egyes rendelkezéseinek végrehajtásáról szóló 16/2000. (VI. 8.) EüM rendelet által kijelölt kórházak biztosítják. A kijelölt osztályok személyzete rendszeresen részt vesz az OSSKI által szervezett sugáregészségügyi továbbképzéseken.
A katasztrófa helyzetben rendelkezésre álló tartalékok gerincét az Állami Egészségügyi Tartalék (ÁEüT) képezi, melyet az Egészségügyi Készletgazdálkodási Intézet (EKI) tárol az ország különböző területein elhelyezkedő raktárhálózatában.
A készletekből a katasztrófa sérültjeit ellátó kórházak támogathatók orvostechnikai eszközökkel és egészségügyi fogyóanyaggal, de amennyiben a működő kórházak ágykapacitása nem elegendő, az erre kijelölt kórházak az Állami Egészségügyi Tartalékból kiadásra kerülő felszerelésekkel szükségkórházat vagy orvosi segélyhelyet (OSH) telepíthetnek az illetékes hadiegészítő parancsnokságok által előzetesen e célra biztosított objektumokba.
Az OSH-k nagyszámú – több száz – sérült esetén a kárhely közelébe telepíthetők. A szükségkórházak telepítése szintén akkor jöhet szóba, amikor a sérültek száma meghaladná az ágyfelszabadítással és átprofilírozással biztosítható kapacitások mértékét, vagy a meglévő kórházak is károsodnak. Az OSH-k és szükségkórházak személyi állományát elsősorban a kórházakból, szakorvosi rendelőkből az ellátáshoz szükséges szakképzettséggel rendelkező orvosok bevonásával lehet biztosítani.
A felszereltség és a mobilitás tekintetében kiemelkedő szerepű egység a Mobil Katasztrófa Kórház és a Mobil Katasztrófaorvosi Segélyhely. Az utóbbi évek fejlesztése ezek felszereltségének a békeidejű intézmények szintjére történő emelésére, valamint a telepítési idejük folyamatos rövidítésére irányult.
Az irányítási rendben érvényesül az a követelmény, hogy a veszélyhelyzeti irányítás a lehető legkisebb mértékben térjen el a normál irányítási rendtől. Válság- és katasztrófahelyzetben lényegében annyi a változás, hogy az egyes szervezeti elemek vezetői egy felettük lévő irányító testület tagjaiként irányítják szervezeteiket.
A veszélyhelyzet, katasztrófa vagy annak veszélye esetén az Egészségügyi Minisztériumban – az erre kijelölt személyekből, valamint a kulcsfontosságú országos intézmények vezetőiből, továbbá az esemény szerint illetékes vezető szakemberekből – Operatív Munkacsoport kezd működni. A katasztrófák felszámolásában kulcsfontosságú országos intézményekben (OTH, OMSZ, OVSZ, EKI) válságkezelő stábok alakulnak, az intézmények vezetői pedig a minisztérium Operatív Munkacsoportjának tagjaként irányítják intézményeiket.
Katasztrófa helyzetben – a járványügyi katasztrófa helyzet kivételével – a tárca szakmai feladatainak koordinálása céljából szakállamtitkár által vezetett Operatív Munkacsoport kezdi meg működését.
Nukleáris veszélyhelyzetben az Operatív Munkacsoporthoz hasonló összetételű – sugáregészségügyi szakértőkkel kiegészített – Ágazati Nukleárisbaleset-elhárítási Szervezet látja el az ágazati irányítás és koordináció feladatait.
Járványveszély esetén vagy kialakult, helyi szinten nem kezelhető járvány esetén az EüM bázisán működik a Járványügyi Védekezési Munkabizottság, amelynek alapvető feladata a járványügyi katasztrófákra való felkészülés, illetve a járványügyi katasztrófa felszámolásának operatív irányítása, és a védekezéshez szükséges tárcaközi együttműködés koordinálása.
A munkabizottságon belül valósul meg a tárcaközi együttműködés a járvány felszámolásában közreműködő tárcák felügyelete alá tartozó szervezetekkel.
A megye/főváros területén a válsághelyzetek, katasztrófák felszámolásának irányítását a regionális tisztiorvos látja el az egészségügyi törvény felhatalmazása alapján, amennyiben pedig a Megyei Védelmi Bizottság is működik, annak tagjaként.
A szokásos működési rendszerben már nem kezelhető ellátási többletfeladatok jelentkezésekor – amennyiben a katasztrófa törvény szerinti katasztrófahelyzet nem kerül kihirdetésre – az országos tiszti főorvos egy megyére, az egészségügyi miniszter az ország egész területére vonatkozóan egészségügyi katasztrófahelyzetet hirdethet ki az egészségügyi törvény felhatalmazása alapján. A katasztrófa által érintett terület kiterjedésének megítélésénél a katasztrófát előidéző esemény területi kiterjedésén túl a következmények felszámolásába bevont vagy előreláthatóan bevonandó egészségügyi szolgáltatók földrajzi elhelyezkedését is figyelembe kell venni.
A 158/1999. (XI. 19.) Kormányrendelet részletesen szabályozza katasztrófa helyzetben az egészségügyi dolgozók átvezénylését. Ezt az egészségügyi miniszter, illetve az országos tiszti főorvos rendelheti el, a szükséges létszám és szakmai összetétel meghatározásával; vagy egyes speciális szakterület művelőjére vonatkozóan személyre szólóan is.
A felkészülés szempontjából elengedhetetlenek a gyakorlatok. Ezek egyrészt nemzetköziek (EU, NATO, NAÜ), melyekhez Magyarország is csatlakozik, vagy az Egészségügyi Minisztérium, a megyei védelmi bizottságok, illetve az egészségügyi intézmények által szervezett gyakorlatok. A gyakorlattal azonos megítélés alá esnek a katasztrófa-egészségügyi felkészítések, képzések.
A felkészülés további iránya a működő intézmények ellátó képességeinek felkészültségének javítása, az egészségügyi tartalékkészletek képességorientált korszerűsítése, az intézménytámogató funkciók erősítése, a regionális és megyei szükség-gyógyintézeti egységek árszervezése, esemény-releváns modulok kialakítása, a gyorsabb alkalmazhatóság elérése, az MH egészségügyi szolgálatával való együttműködés fokozása, a mentés-légimentés fejlesztése és a toxikológiai reagáló és ellátó képesség javítása, a járványügyi felkészülés folytatása.
